Versek az életről

Versek az életről

Szabó László Dénes: Fekete virágok

2017. június 25. - smsfan

Az éjjel megállt a szívem.
Nem kísérte nagy csinnadratta,
Nem is kellett, mert hát hiszen
Önként állt meg az istenadta.

Induljon? Álljon? Mi legyen?
Nem tudhatta a néma éjben,
Amikor csak a csillagok
Csillogtak fent a sötét égen.

Mi volt eddig? Mi lesz tovább?
És hogyha lesz, valóban lesz-e?
Érdemes-e tenni tovább,
Ahogy eddig hitével tette?

Hisz annyi bánat, balsiker,
Átokká lett jó szándék űzte,
Visszájára fordult hitét
A torz tükör már megelőzte?

Induljon? Álljon? Nos, hiszen
Van ok elég erre és arra,
Lehet menni tovább, tovább,
S lehet pihenni letakarva.

A Szíriusz sötét fényben
Ragyogva, konokul hallgatott -
Átkozva s imádva némán
Leste szívem a csillagot.

Aztán dobbant. Tovább, s tovább,
Mint ott fent az a páros csillag -
Van mit írni, s van mit tenni
Míg fekete virágok nyílnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr748221580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása