Az éjjel megállt a szívem.
Nem kísérte nagy csinnadratta,
Nem is kellett, mert hát hiszen
Önként állt meg az istenadta.
Induljon? Álljon? Mi legyen?
Nem tudhatta a néma éjben,
Amikor csak a csillagok
Csillogtak fent a sötét égen.
Mi volt eddig? Mi lesz tovább?
És hogyha lesz, valóban lesz-e?
Érdemes-e tenni tovább,
Ahogy eddig hitével tette?
Hisz annyi bánat, balsiker,
Átokká lett jó szándék űzte,
Visszájára fordult hitét
A torz tükör már megelőzte?
Induljon? Álljon? Nos, hiszen
Van ok elég erre és arra,
Lehet menni tovább, tovább,
S lehet pihenni letakarva.
A Szíriusz sötét fényben
Ragyogva, konokul hallgatott -
Átkozva s imádva némán
Leste szívem a csillagot.
Aztán dobbant. Tovább, s tovább,
Mint ott fent az a páros csillag -
Van mit írni, s van mit tenni
Míg fekete virágok nyílnak.