Végig egy folyosón, minek végén egy kapu áll
igen, eljutottam odáig, hogy megálljak egy kapunál.
Hátranézek, s látom utam labirintus
élet utánam, s előttem halál-tus.

Szemem becsukódik, s látni vélem a fényt
mely átszűrődik a kapun, s hívogat csaliként.
döntenem most kell, mert túl késő már soha
de ebben a pillanatban ez a kérdés mostoha.

Valami visszatart nem enged, nem ereszt
ez honvágy, s a hazám iránt érzett szeretet.
Szüleimet elhagyni soha nem tudom,
könyörgök, ne rántsatok ki e választó kapun!

S mikor végre vége és leült a kavar
csend van, s minden visszaáll hamar.
Újra élni, s élni újra nem ugyanaz
köszönöm édes Istenem, hogy folytathatom utamat...