Valahol kettészakadt bennem egy gondolat,
Elvágta, derékba törte jó dolgomat, majd
hosszasan meggyötörte. Most könnybe száradt,
szikkadt ölelésben körbefonja éltem,
születnek újak, gondoltam, s reméltem:
célba vesznek, hozzám idomulnak, s megszeretnek...
Te is része leszel majd, s leszek
én is az összeálló részleteknek.
Tapogatózva vakon, mint sötétített ablakon
les be a kíváncsi fény, társat és vigaszt keresve, gyulladni kész...
Szakadt fonalát kötözi a gondolat, s ad még némi reményt...