Kétszer szerettem igazán,
de az százszor fájt,
Jobb nem szeretni talán,
mégis vágyom rá.
Rejtőzködni álarc mögé,
Eltitkolt érzések közé,
vagy szállni felhők fölé,
szabadon és őszintén?
Ha a Napba nézel, elvakít,
Van, aki bírja, van, akit eltaszít,
Pedig, ha becsukod szemed,
akkor is látod,
Nem kell elfordítanod fejed,
S azonnal tovább állnod.

Egyszer szeretnék szeretni még,
mélyen és őszintén,
Utoljára, de akkor örökké,
és ne fájjon soha többé.
Sokan mondják, szép álom,
de egyszer csak megtalálom,
Mert mindenkinek megvan a párja,
csak van, aki egy életen át nem találja,
Mert annyira keresi, annyira akarja,
vagy nem is hiszi és hamar feladja.
Legyek inkább álmodozó, balga,
mint hitét vesztett, szétcincált szajha!