Versek az életről

Versek az életről

Szakál Magdolna: Életsivatag

2017. február 21. - smsfan

Nem vagyok más,
apró homokszem...
a létezés gyémántjának,
szikrázó darabja...
mit az élet szélvihara
folyton odébb sodra.
Dűnéről dűnére...
jó lenne megállni végre.
Valahol talajt találni,
s elmondani néked...
Nekem már megérte.
Megérte homokszemnyi létem,
mert valami amit Én tettem,
egyszer nem lesz más,
mint min visszacsillan
a nagy gyémánt fénye.
Talán egy gyermekben...
Talán alkotásban...
Sok-sok papírra vetett apró igazságban.
Talán a kedvesem szemében...
Talán anyám könnyében...
Talán...talán egyedül énbennem.
De addig sodor a szél,
míg helyem meglelem,
apró homokszem
sivatag tengeren.
Addig nincs nyugalmam,
nincsen maradásom...
keresem értelmét ...
sok-sok kis csillámon.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr868221912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása