Sarokba kuporodva, félmeztelen, tüdőmet színezem.
Mellette festegetem májam, szívem piroslik
Agyamból nyugdíjas sejtek másznak ki.

Zöld lesz az ég és kékes a fű
Részeg most a tér is, részeg a táj,
A csörgős majom és a bezárt bazár

A színezék a kóládban. Ezt nagyon szeretem
Mozog a plasztik az aranysárga burgeredben
Mindig mozog egy kis műcucc körbe-körbe az emberekben.

A légkör szüzességét veszti
Mi meg végtelenül napozunk
Naptejből marketingfogást csinálunk.

Mellém a sarokba lekuporodva, pernyém alá tálat teszel.
Te próbálsz engem radírozni, én meg ajkadat ízlelem.
ízes mint a méz, vagy bármilyen lekvár, mindegy nekem.

A légkör rútul, kínosan vérzik
A földdel együtt. De mosolyognak.
Mert vannak még emberek akik vakon bíznak.

Köszönöm, hogy tablettát tettél a reggeli teámba, te Isten.
És az ízes lekvárt letörölted ajkamról.
Emlékeket, posztereket szedtél le a csupasz falakról.

Gördül a táj most már színjózan
A Nap a betonba "jóreggeltet" ír
Nincs ízes ajak, a burok se szűz már, de ígérem meglesz a radír.