Valamikor, mikor megszülettem,
mosolygott minden ember körülöttem
és két boldog kisöreg,
tervezte a jövőmet.

Így az egyik:
nagy ember lesz meglásd
Míg a másik szelíden:
csak épp becsületes legyen.

Egy átalvetőnyi idő után,
megtörve, hitetlenül és öregen,
Elgondolkozom felette,
hogy mi is lett belőlem,

Nagy ember nem lettem
fájdalom a szívemben,
mert nincs velem az
ki a jövőmet tervezte.

Álmaimban minden éjjel,
élem azt az életet,
ahol két kis öreg ember,
büszkén és elégedetten méreget.