kihűlt ujjatlan kezeimmel
néma citerán babrálok
tekeregve romos falain
tükrök szirtjein
eltakart arcod szótlan homályán...
látom félsz
félek
ember-félelem
többé már nem taszít hozzád...
megint csak tél van
és bennünk csak
látomás-tavasz ez a titkos nagy semmi
nem jó ez így
mindig távolabb
s távolabb lenni...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
