Versek az életről

Versek az életről

Pável István: És mégis

2016. szeptember 24. - smsfan

Néha ránk ront a sors,
kérges kezében rozsdás gyilok.
Kínos, ahogy kínoz, fenyeget.
A gyenge máris segítségért remeg,
gyáva nyúlként szeretne
nihillel bélelt üregébe bújni,
amely, mint a sír megvéd
bármi ellen, mert ott
már nem gond
semmisem.
Sorstárs, hiszen
elég magad ellen emelned kezed.
És a végzet végre észre térhet,
széttárt karjaiból így kiragadod éles fegyverét,
csak ennyi kell, és máris győz a józan ész.
De nem, ez a nálunk magyaroknál,
valami oknál fogva,
túl népszerű dal, így hamis!
Értelmetlenül szórná szét
a reménynek még forró hamvait.
Igen, az élet küzdelem,
elfutni, bár mindig lehet,
de csak ritkán érdemes,
hiszen e lét az egyetlen esély,
hogy valóra válts egy küldetést,
hogy leélj egy eddig még
meg nem írt mesét!
Ember, ha a fájdalom fátylán át
nem is érzed át mindig, hogy miért,
nem másért,
CSAK AZÉRT,
ahogy a cinege madár mondja, "élnikék, élnikék"
Mindenképp élnikék!

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr798221196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása