Néha már azt hiszem látom
haloványan felderengni a látóhatáron,
s így tágra-nyílt szemekkel lélekzetfojtva várom;
de a reszketeg éjbe mintha gyors visszabújna,
s megtántorodó fényével elrejtőzne újra...
- Arcom hűvös szellő fújja. -

Néha még azt hiszem érzem,
hogy lágy csókja megérinti homlokom gyengéden,
s megöleli fázó szívem harmatos kedvében;
mégis, amint fáradt mosolyra húzódik ajkam,
csak ködfátyol áll előttem, s az én megtört dallam -
imám fényért sajog halkan.