Túl nagy itt a nyüzsgés!
Leszűkíteném.
Maradjanak ketten,
JÓMAGAM és ÉN.
Minek ide annyi multimilliomos,
Úgyis, a sok nővel csak NEKEM ildomos lenni.

Ha csak ÉN maradnék, mennyivel szebb volna,
Csak NEKEM dolgozna milliárd rabszolga.
Szakszervezet nuku, nincsen villogás,
Csak két munka lenne,
Ostoros és igás!
Mert ÉN olyan vagyok, hogy munkát, azt adok!
Plusz, adnék szabadnapot...

Hajnali háromtól, el egészen hétig,
s ez még túl sok is, mert a gyerekek megérzik, ha lazsál a papa.
S ha kérdőre vonják, hogy lesz ebből kaja?

Szegény kis fejükben pörögnek a számok,
Hogy-hogy az én apám nem vetett még számot
azzal, hogy például:
Ha éjfélkor kezdne,
Nyomná reggel, délben, délután és este,
És csak akkor állna, hogyha szépen kérnék,
- amit várhatna-
Sokkal jobban élnénk.

Maradna még idő, evésre, alvásra,
S aztán visszamenni,
Bányába, gályára,
és gondja sem kéne legyen fogmosásra,
Hisz hamarosan úgyis ott hagyja a fogát
ha nem szolgálja hűen munkaadó urát.

Kis lelkük felizzna...
Mi már másképp tennénk.
Hamarabb felkelnénk, és később feküdnénk.
Mert, ki így dolgozik, az valamire jut,
s nem kell üsse mindig a Főnök kaput,
Fáért, puliszkáért,
Alamizsnáért.
Közköltségért sírni,
Srácnak pelenkáért.

Hanem büszkeséggel kiáltja világnak,
Dolgozok, és élek a Mindenek Urának!
Ott, ahol kapok egy betevő falatot,
Na meg egy korty vizet.
S még ott is lakhatok!
Jaj, de boldog vagyok, hogy neki dolgozhatok!

S ezt ÉN tuningolnám,
Mert köztudott jó vagyok.
Nemcsak egyet adnék, hanem két falatot.

Megtenném ÉN bizony, önzetlen szívvel.
S plusz még táplálnám is finom ivóvízzel,
Igaz, hogy abból szűkösebben kapnak.
De nem tehetek róla.
Kell a díszhalaknak.

És nem vágnám ereik, az már rég nem menő.
Mert abból a munkától elvett vér tör elő,
De annyi!
Hogy a végén még arra sem lesz erő,
Hogy megásd a sírod!

Nekem nyolc!
Csak mondom, addig, amíg bírod
hallgatni, az igazságokat
amit mindig mondtam!
És komolyan gondoltam!

Elégedett vagyok.

S mikor odajutok, hogy nyújt az Úr egy kezet,
Gyere drága testvér, átadom a helyet...
Akkor aggódhatok.
Hogy ez a Teremtő, aki mindent tud,
Remélem, nem leli meg a kiskaput
amin elslisszolhat,
S tovább szabad az út!
Törhetem a fejem, mi az, min nem bukok,
Na neki most milyen munkát adhatok?!