1.
Öreg sötét megremeg
kezében a homokóra,
ősz szín pora földre hull
ködöt hintve a valóra
tompa hangja elnémul,
s végtelenbe tovapereg...
2.
A gesztenyefa szendereg,
arca átváltozik fakóra,
ősz szín haja a földre hull
paplant terítve a valóra,
nyárnak zaja elnémul,
és a tarka élet lepereg.