Versek az életről

Kovács Béla: Nyárbúcsú

2016. május 04. - smsfan

Lassan elkezd csomagolni a nyár,
zöld poggyásza már az ajtóban vár.
Aranyporos botját, kezébe veszi,
Minden virág, fa, fű, integet neki.

Gyomok, kertben száradó termések,
sápadó erdők, kopott, üres vetések.
Kérik mind, lassítsa finom lépteit,
tartsa meg színeiben, harsány képeit.

Ó arany nyár, világos, mindig meleg,
hidd el nagyon, nagyon jó volt veled.
Ha kicsit maradnál, amennyit lehet,
mosolyra csalnál, megrémült kerteket.

Hadd legyen még egy kevés nyarunk,
hadd gyomláljuk, kócos kis udvarunk.
Fáradt szívünkben gyűjtenénk fényed,
rabul ejtve ott, nem engednénk el téged.

Átsuhanunk a sárga, esős hideg őszbe,
a körforgásod mozog, előre, örökre.
Majd itt leszünk újra, várva téged jövőre,
magunk körül pezsgő tavaszt teremtve.

A bejegyzés trackback címe:

http://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr538222606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.