Lassan elkezd csomagolni a nyár,
zöld poggyásza már az ajtóban vár.
Aranyporos botját, kezébe veszi,
Minden virág, fa, fű, integet neki.

Gyomok, kertben száradó termések,
sápadó erdők, kopott, üres vetések.
Kérik mind, lassítsa finom lépteit,
tartsa meg színeiben, harsány képeit.

Ó arany nyár, világos, mindig meleg,
hidd el nagyon, nagyon jó volt veled.
Ha kicsit maradnál, amennyit lehet,
mosolyra csalnál, megrémült kerteket.

Hadd legyen még egy kevés nyarunk,
hadd gyomláljuk, kócos kis udvarunk.
Fáradt szívünkben gyűjtenénk fényed,
rabul ejtve ott, nem engednénk el téged.

Átsuhanunk a sárga, esős hideg őszbe,
a körforgásod mozog, előre, örökre.
Majd itt leszünk újra, várva téged jövőre,
magunk körül pezsgő tavaszt teremtve.